A szakpolitikai célkitűzés kiválasztásának indoklása: Horvátország számos kihívással néz szembe a foglalkoztatás, a szociális kérdések és a készségek terén, amelyek közül néhányat még mindig a COVID-19 világjárvány következményei terhelnek. Minden beruházás a szegregáció és a megkülönböztetés megelőzésének elveit követi, hangsúlyt fektetve a rendszeres, inkluzív szolgáltatásokhoz való hozzáférés ösztönzésére az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a szociális ellátás területén. A foglalkoztatási ráta a 2013-as 57,2-ről 2021-re 68,2%-re nőtt, míg a szociális jogok uniós pillérének 2030-ra kitűzött HR-célja 75%. A munkaerőpiachoz való hozzáférés különösen nehéz a nők, a fiatalok és a fogyatékkal élők számára. 2018-ban az aktív foglalkoztatáspolitikai intézkedésekre (MAPZ) a GDP 0,72%-ját különítették el, ami kevesebb, mint a legtöbb más tagállamban. A munkaerő-piaci eredmények javítása érdekében meg kell erősíteni a képzési és átképzési intézkedéseket. A gyermekek óvodai oktatásban való részvételi aránya az egyik legalacsonyabb, 81,8% (EU 95,2). A 3-6 éves roma gyermekek közül 69% nem jár óvodába és óvodai nevelésre. A szakképzésben részt vevő tanulók több mint 60%-je nem szerez munkatapasztalatot az iskolai tanulmányok alatt, és biztosítani kell a szakképzés támogatását a relevancia és a minőség szempontjából. A szegénységi kockázat aránya 20,5% (EU 21,5), ami bizonyos csoportokban még hangsúlyosabb, és az EU szociális jogok pillérének HR célja, hogy 2030-ig 298 000 fővel csökkenjen a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának aránya. Horvátországban a szegénységnek erős területi dimenziója van. A szegénység által fenyegetett területek sajátos szükségletei földrajzi jellemzőikhez, társadalmi-gazdasági tényezőikhez és a hosszú távú leromláshoz kapcsolódnak, ami nem teszi lehetővé, hogy kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket. Az intézménytelenítési folyamat az elmúlt 10 évben intenzívebbé vált és előrelépést regisztrált, de még mindig több mint 20% megfelelő szülői gondoskodás nélkül élő, viselkedési problémákkal, fejlődési nehézségekkel küzdő gyermek, és több mint 80% értelmi fogyatékos személy intézményi ellátási formában él. Az idősek és gyengénlátók otthonaiban lévő elhelyezési lehetőségek a 65 év feletti időseknek csak 3,68%-ét fedik le, míg a házi segítségnyújtási szolgáltatások lefedettsége nem kielégítő. A tartós ápolás nem eléggé fejlett és jelentősen intézményesített (HR 2019. kibocsátások 3,03%; EU 16,11%), az ápolásra szorulók 13%-je intézményi ellátásban, 14% hivatalos otthoni segítségnyújtásban részesül. A szociális. szolgáltatás hiánya és területi egyenlőtlenségei a gyermekeket, fiatalokat, a szegénység és a társadalmi. kirekesztés által veszélyeztetett családokat, fogyatékkal élőket, időseket, hajléktalanokat, családon belüli erőszak áldozatait, emberkereskedelem áldozatait, szenvedélybetegségben szenvedőket érintik.